Az alkohol útja a szervezetben

Az alkoholt leggyakrabban szájon keresztül fogyasztják alkoholos italok formájában, így a szájüregből a nyelőcsövön keresztül a gyomorba kerül. Az etanol a tápcsatornán belül nem kerül semmilyen átalakításra, hanem változatlan formában szívódik át a véráramba. A felszívódás már a gyomorban megkezdődik, de a bevitt alkohol nagy része a vékonybél falain keresztül kerül át a vérbe. A tápcsatorna ezen szakaszaiból vérbe kerülő anyagok a vérárammal a májba szállítódnak, amely szervnek fontos szerepe van a homeosztázis, így a vér különböző összetevőinek mennyiségének szabályozásában. Így történik ez az alkohollal is, amely egy részét a máj elkezdi eloxidálni. Ha egyszerre nagyobb mennyiségű alkohol kerül a szervezetbe, a máj nem képes hirtelen az összeset lebontani, ezért bizonyos százalékban a vérben marad. Elsősorban ez fogja okozni az alkoholfogyasztás rövid távú tüneteit (avagy a „részegség” néven ismert súlyos mérgezési tüneteket), ugyanis a keringés által eljut a szervezet minden részébe, így az agyba is, ahol ezek a rövid távú hatások könnyen megnyilvánulhatnak.

Ritkább esetben előfordulhat az, hogy az alkohol nem a szájüregen keresztül jut be szervezetbe, például ha alkoholgőzt inhalálnak. Ez a tüdő nagy felületének köszönhetően gyorsan fel tud szívódni, és mivel a tüdőből távozó kisvérköri vénák nem a májba vezetnek, a hatás sokkal erőteljesebben és hamarabb fog jelentkezni, valamint a méregtelenítés is csak lassabban tud lezajlani. Még ritkább eset, de elméletileg lehetséges, hogy a bőrön keresztül kerüljön az alkohol a szervezetbe, ez azonban csak nagyon kis mennyiségben és lassan tud lejátszódni, így érezhető hatása nincs, mert a méregtelenítés gyorsabb. Speciális eset, amikor az alkohol közvetlenül kerül a véráramba (például valamilyen testfelületen elhelyezkedő sérülésen keresztül, vagy súlyos alkoholisták esetében injekciós tűvel beadva).

A bevitt alkohol túlnyomó része eloxidálódik a májban, a maradék mindössze 5-10% elbomlás nélkül ürül ki a szervezetből, vizelet formájában vagy a tüdőn keresztül (ezért érezhető az ittas állapotban levő személy leheletén az alkohol szaga). Az alkohol oxidációja egy bonyolult láncreakció, amelynek végterméke szén-dioxid és víz. Legfőbb állomásai: az etil-alkoholból először acetaldehid képződik, majd ezt a szervezet tovább oxidálja ecetsavat hozva létre. Ennek bontása során már eljutunk a végtermékekhez. Az oxidációs folyamatok különböző enzimek (ADH, ADLH) segítségével és a NAD jelenlétében játszódnak le. A folyamat egyes köztes termékei a szervezetre nézve gyakrabban károsabbak, mint maga a kiindulási anyag (pl.: acetaldehid), és gyakran előfordul, hogy a bomlás során szabad gyökök is képződnek. Az így létre jövő köztes termékek kiléphetnek a folyamatból, és a véráramba kerülhetnek, ahonnan általában kiválasztódnak és vizelet formájában kerülnek leadásra. A bomlástermékek bizonyos biokémiai folyamatok szereplőivé is válhatnak, így a lebontott alkoholból származó energiát a szervezet képes ATP képzésére fordítani.

Az alkohol lebontása csak igen lassan történik, ezért áll elő nagyobb mennyiség fogyasztása esetén a bódult állapot. A máj átlagosan óránként 0,1 gramm alkohol lebontására képes testsúlykilogrammonként, amely körülbelül megfelel a 0,1‰-es véralkoholszintnek. Ez gyakorlatba átültetve azt jelenti, hogy egy átlagos fél literes sör elfogyasztása esetén egy kb. 60 kilogramm súlyú személy mája kb. 3-3 és fél órán keresztül végzi a méregtelenítést, így egy adott mennyiség túllépése esetén megerőltethető lehet a máj számára a folyamat, főleg akkor, ha az alkoholfogyasztás gyakran túllépi ezt a határt. [wikipedia]